topbanner03

 

Az Evangélium hirdetése a temetőben

 

Mischa Braker

 

Mischa Braker evangéliumi szolgálatot végez Németországban a zsidó bevándorlók között. A hanoveri Shofar Chesed Jeshua gyülekezet lelkipásztora. Minden évben evangélizáló körútra utazik Ukrajnába.

 

Mischa Baker írása

Nemrég voltam Ukrajnában evangélizálni. Különböző gyülekezetekben sokakkal volt lehetőségem találkozni. Az egyik reggel meghívtak az Istentiszteletre prédikálni. Mivel utánna egy esküvő volt, figyelmeztettek, hogy lehet hogy kevesebben lesznek jelen ezen az Istentiszteleten, ami úgy is történt. A kevés jelenlevők között volt két fiatalember, akik véletlen korábban jöttek el az esküvőre. Habár soha nem voltak egy Istentiszteleten, figyelmesen végighallgattak, és amikor a végén felszólítottam a hallgatókat bűnbánatra, előre jöttek. Isten békéjét keresték, mi pedig imában kértük a bűnbocsánatot. “Azt jelenti ez az imádság, hogy mostmár békében vagyok Istennel?”, kérdezte az egyik. “Igen”, feleltem. “Csodálatos” mondta a fiatalember.

 

Az egyik gyülekezetben meghívtak egy vita-estére a fiatalok körében. Először enyhe csalódást éreztem, mert a kis csoport csak 15 személyből állt. Hamarosan azonban egy igen élénk beszélgetés alakult ki, és ragyogó kérdéseket tettek fel a zsidósággal kapcsolatban, s így ezen az estén több mint három órán keresztül folytattuk az eszmecserét. Mindezek után még papírra leírt kérdéseket adtak a kezembe, és kértek, hogy jövőre is jöjjek el, mert több estét akarnak előre rezelválni.

 

Egy felejthetetlen élményben volt részem a Luzk temetőjében megtartott emlékünnepségen, melynek keretében a zsidók és a keresztények megemlékeztek a Luzkban élő 4000 zsidó meggyilkolásáról. Az egyik lelkipásztor beszéde után, aki nem merte Jézus Krisztus nevét megemlíteni, következett egy rabbi, aki azt prédikálta, hogy a halottak szentek, majd spontán engem is meghívtak beszédet tartani.

Elkezdtem a teremtés történeténél, beszéltem a bűnbeesésről, Ábrahám és Mózes elhívattatásáról, a tíz parancsolatról, Izráel népének az arany borjú mellett való táncáról. Meg akartam mutatni, hogy a zsidó nép nem volt mindig szent. Amikor elkezdtem az Ézsaiás 53. fejezetét olvasni, felugrott a rabi, aki nemtetszését kinyilvánító tekintentét már egy ideje rámszegezte, és hiretelen haraggal meg akarta tiltani, hogy ezt a Bibliaszakaszt felolvassam, meg azt, hogy “Jescho”-ról (Jézus gúnyneve) beszéljek. Rendíthetetlenül folytattam, és a Jer. 31,31 valamint a Zak. 12 alapján rámutattam, hogy Jeshua (Jézus Krisztus) Isten Fia.