topbanner03

Miként vezetett a Talmud a zsidó identitáshoz

 

Jurek Schulz

 

A Tenach, a héber Biblia, melyet a keresztények Ószövetségnek neveznek, a következő részekből tevődik össze:

 

Tóra (Parancsolatok) Mózes öt könyve

Nevím (Próféták) Józs., Bír., Sám., Kir., Ézs., Jer., Ez., Hós., Jóel, Ám., Abd., Jón., Mik., Náh., Hab., Zof., Hag., Zak., Mal.

Ketuvim (Írások) Zsolt., Péld., Jób, Ruth, Énekek., Préd., J.Sir., Eszt., Dán., Ezsd., Neh., Krón.

Az egyes részek kezdő betűi alkotják a TeNaCh nevét. Miként vésődött be a zsidó nép életébe a Tóra, azt a Bibliából olvassuk. Az Isten akarata szerinti élet a parancsolatok alapján mutatkozik meg.

 

A szíve-lelke

A jeruzsálemi Templom Kr.e. 967-ben készült el és Isten jelenlétét képviselte. Salamon király építtette. Itt imádták Istent és itt mutatták be áldozatukat. Ám Kr.e. 586-ban a babiloniak Nebukadneccar uralma alatt lerombolták a Templomot, ami az Istenben hívő zsidóknak nagy megpróbáltatást jelentett. Hogy engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak? Nem volt tovább lehetséges a bűnökért való véres áldozat bemutatása. Ezért a Babiloni száműzetés ideje alatt megalapították a „kis Templomot”, a zsinagógát. Itt tisztelték és imádták mostmár Istenüket.

 

A centrumban

A száműzetésből való visszatérés után Kr.e. 515-ben felszentelték a második Templomot. A 24 focipálya nagyságú építmény a legimpozánsabb épület volt az akkori világban. Majd Izráel perzsa, görög, ptolemai és szeleukidai uralom alá került, ám a megaláztatás tetőfokát az Antiochus IV Epiphanes szeleukidai uralkodó alatt érte el. Kr.e. 167 dec. 6.-án a Templom Zeus Olympus istennek lett szentelve. A zsidókat kényszerítették a görög kultúra átvételére, többek között disznót és más tisztátalan állatot kellett áldozniuk Zeus isten oltárán a templomban. Egy véres felkeléssel válaszoltak a zsidók, ahol igen sok mártírnak a vére folyt, de eredménnyel járt. Kr.e. 164 dec.14.-én felavatták a Templomot újra, amire mai napig a „Chanuka” ünnepe emlékeztet.

 

Fordulópont

Ebben a korszakban alakult meg a farizeusok pártja, akik az emberek megigazulását és szentségét az Isten által kapott parancsolatok megtartásában látták. Megpróbálták az egész életet szisztematikusan alávetni az Isteni rendeleteknek. Felállítottak egy általános papságot: a zsinagógai Bibliatanulmányozás és az imádság nemcsak a papi arisztokrácia feladata, hanem minden zsidó személyé.

Az asszimiláció veszélyének elkerüléséhez, mint a hellenizmus korában, egy olyan rendszerre volt szükség, amely az egész világon elkötelezte a zsidókat. Kibővítették a szóbeli törvényeket, az írott parancsolatok mellett, magába foglalva a mindennapi élet legkisseb területeit. Természetesen a 613 parancsolatból igen sok vonatkozik a Templomi teendőkre, melyek még ma is többször alkotják a különböző diszkussziók támáját. E rendeletek érvényesek az étkezésre, a Shabbat és az ünnepek megtartására, az esküvőre, a temetésre és a tisztasági parancsolatokra is. Célja, hogy az Ige magyarázata Isten Igéjét tisztán adja tovább. A tóra vallásos betartására konzentráltak a farizeusok.

 

A lényeg

A római birodalom kezdetével Kr.e. 64-ben megalakult egy tobábbi csoport, a Zéloták pártja, akik fegyveres ellenállást tanúsítottak. Bezavarták Izráelt a háború borzalmaiba, amely Kr.u. 70-ben a város és a Templom teljes lerombolásával végződött. Kr.u. 70 aug. 6.-án betiltották a napi áldozatot, Aw hó 9.-én, a zsidó időszámítás szerint, pedig leégették a Templomot. Pontosan ugyanazon a napon, amikor Nebukadneccar uralma alatt Kr.e. 586-ban lerombolták a Templomot!

Megint nem lehetett a Templom Jeruzsálemben az Isten-imádat központja, így ezt a feladatot újra a zsinagógák vették át. A Temlom papi tisztségét a „szellemi papok”, illetve rabbik végezték, akik elsősorban tanítók voltak.

A „Minján”-ban írták elő, hogy mikor, hol és hogyan kell imádkozni. A „Tíz-személy-ima” azt mondja, hogy ha tíz férfi imádságra összejön, akkor egy „kis Templom” lett az imádsághoz létrehozva. A „S’ma Israel” (Zsidó hitvallás) és a „S’mone Eszre” (Tizennyolckérő-ima) is pontosan meg lett határozva.

 

A rendszer

Ami ma is érvényes az ortodox zsidóknál, az nagyrészben Kr.u. 70-ben az írástudó Hillel iskolájában, Javnében lett eldöntve, ahol fontosnak tartották rendszerezni a Templom nélküli zsidóság formáját. A Hillel iskola leszármazottjai egészen az ötödik századig tagjai voltak a zsidó tanács elöljáróságának, a Szanhedrin utódjának, amely a főtanács volt. Hillel maga apai részről Dávid házából származott, Júda törzséből, anyai részről pedig Benjamin törzséből. Tekintélye olyan nagy volt, hogy ma azt mesélik róla: „Amikor a Tórát Izráel elfelejtette, eljött Ezsdrás, az írástudó Babilonba a népet a tórára emlékeztetni. Amikor azonban újra megfelejtkeztek, akkor Hillel volt az aki Babilonba jött megmenteni a Tórát a felejtés elől”(„Die Weisheit des Talmud”, Elie Wiesel, 19 oldal).

Hillel fia, Jochanan ben Zakkai lett a bibliát követő korszak Judaismusának vezető személyisége. Az ő érdeme, az összes ma is érvényes fejtegetések , a Tóra rendszerezése és magyarázata. Ebből a szóbeli Tórából keletkezett a második században a „Misna” (ismétlések). Jehuda ha Nasi volt a Misna utolsó főszerkesztője, aki végül is hat rendszert fejlesztett ki, amely komplett előírja a zsidó ember teljes életének szabályait, a bölcsőtől a koporsóig, azonkívül a családi élet kapcsolatát.

 

Gyűjtemény

A Misnát is különféleképpen értelmezték és magyarázták. Ezeket az értelmezéseket (Midrasim) és magyarázatokat(Aggadot) Gemarának (Beteljesült) nevezik.

A Talmud (szószerint: tanítás) egy monumentális mű, melyen kb. 2800 személy dolgozott több évszázadon keresztül. Német nyelven majdnem 10 000 oldla van 12 kötetben. A Talmud ma is világszerte kötelező az ortodox zsidóknak. Két változata van: a jeruzsálemi Talmud (Talmud Jerushalmi, kb. 250-1450 Kr.u.), és a babiloniai Talmud (Talmud Bawli, 200-1520 Kr.u.). A babiloniai Talmud háromszor olyan terjedelmes, mint a jeruzsálemi Talmud.

 

Tartalom

A Talmud tartalma a Tóra szövegéből és a hozzátartozó értelmezésekből, Misna, Gemara és egyébb fejtegetésekből tevődik össze, mint a francia rabbi Shlomo ben Jitzak (11. század) kommentárjai, akit egyébbként Rasinak is neveznek, melyet a babiloni Talmud tanításaiban található. Így a Talmud egy oldalán megtalálható a Misna, a megfelelő Gemarával és a hozzátartozó kommentárral.

Ebben a terjedelmes műben találjuk meg a törvényes előírásokat (Halacha), és az elmesélő, lelki épülésre alkalmas fejtegetéseket (Haggada).

 

A középpontban

A mai napig azt vallják a rabbik, hogy ők az igazi útódai Mózesnek, a prófétáknak és a farizeusoknak. Az általuk értelmezett Talmud a Misnából és Gemarából a gyülekezet részére kötelező. Ez a bibliai kor után keletkezett ortodoxia napjainkban is létezik. A zsidó nép a többi néptől való elkülönülésének a parancsolata és ezek a törvényes rendeletek segítettek abban, hogy Isten népe a következő kétezer évben a diaszpórát is túlélték. Ugyanakkor feltűnő, hogy a Talmud theologiai tanulmányozása a Tórára (Mózes 5 könyve) konzentrál és a Tenach többi könyveit kevésbbé tartja fontosnak.