topbanner03

Purim – az antiszemitizmus vége

 

Az antiszemitizmus új formáinak felvirágzása láttán újra és újra feltehetjük a kérdést: Vége lesz ennek valaha? A Biblia beszél egy olyan időről, amikor Isten népének üldöztetése befejeződik, és mindenki nyugalomban lakik majd. (Hós. 2, 20-22). Izrael több, mint 3500 éves fennállása során mindig nyomás alatt volt. Napjainkig még nem adatott olyan idő, amelyben a kardokat ekevassá alakították volna, ahogy ez a Mikeás 4, 3-ban meg van ígérve. Csupán a fegyverszünetek időszakait élhettük át.

 

Honnan származik a purim ünnepe?

A purim Isten győzelmének ünnepe afelett az elhatározott szándék felett, amellyel Izrael népét ki akarták irtani. Hámán, a perzsa alkancellár a zsidó Márdokeussal való személyes konfliktusa miatt meg akarta semmisíteni az egész zsidó népet (Eszt. 3, 9). Sorsvetés szerint (a sors perzsa megnevezése: ‚pur’) erre a népirtásra Adár hónap 13-át határozták meg. Ahasvérus király azonban összeházasodott a zsidó Hadassával, Márdokeus unokahúgával. Esztert (ez volt Hadassa perzsa neve) különös szépséggel áldotta meg Isten. Ő fogalmazott így: „Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?“ (Eszt. 8, 6). Minden bátorságát összeszedve böjtölt és az udvartartás rendjét felrúgva a király elé járult és elárulta, hogy is ő zsidó. Így vett a történet váratlan fordulatot (lásd az Eszter könyvét).

 

Hogyan ünneplik a purimot?

A nagy fordulatra emlékezve, ma Adár hónap 14-én, illetve 15-én ünneplik a purimot. Adár 15-én csak a megerősített városokban ünnepelnek. A zsidó szökőévben kétszer ünneplik a purimot, ezek közül a purim első ünnepe valamivel szerényebben zajlik. Az Eszter történetére emlékezésben az ünnepet az ún. „Eszter böjtje” előzi meg. Eszter bátor beavatkozása, és a népének imádságai akadályozták meg a nemzet kiirtását. A zsidó nép szorongatottsága örömre fordult, ezért a purim nagyon vidám ünnep.

Az emberek megajándékozzák egymást (Eszt. 9, 22), sok édes ételt esznek, és beöltöznek, hogy abbéli örömüket kifejezésre juttassák, hogy Isten megkímélte az Ő népét. Purimkor az emberek kereplőkkel, sípokkal vagy sípoló játékokkal ugratják egymást. A purim napjának szokásaihoz tartozik az édes sütemények sütése is, az un. „Hámán táskáké” vagy „Hámán füleké”. Azért, hogy mindenki vidáman ülhesse meg az ünnepet, a szegényekről adományokkal emlékeznek meg.

 

A purim oka

Mindannyiszor, amikor a zsidó embereknek idegen népek között kellett élniük, nem tudtak és nem is akartak alkalmazkodni, még kevésbé akarták az idegen hitet, és a  világról alkotott felfogásokat átvenni. Az asszimiláció elutasítása miatt a zsidók mindig idegenként maradtak meg a népek között. Egyiptomtól fogva a mai napig ez mindig így volt. A kapcsolatok a népekkel, és a zsidó nép elutasításának okai folyamatosan változtak a történelem folyamán. A következmények azonban az egyes zsidók számára mindig ugyanazok voltak: kirekesztés és üldöztetés.

 

Az antiszemitizmus oka

Napjainkba újra feléled az antiszemitizmus. Emögött különböző okok húzódnak meg: az idegentől való félelem, a muszlimok területi vesztesége a nyugati berendezkedésű zsidó állam miatt, az emberi jogok egyoldalú hangsúlyozása.

Sőt, ezek a jóhiszemű keresztény elgondolások akár problematikussá is válhatnak. Az utolsó időkkel kapcsolatos látások sablonos elvárásokat fogalmazhatnak meg a zsidó emberekkel szemben, és ezek szerint unszolva kell őket Izraelbe küldeni. Végül a zsidók ennek a várakozásnak a tárgyai lesznek csupán. Izraelben egyes nem zsidók Izraelre irányuló szeretét újra és újra a holokauszt folytatásaként értelmezik. Véleményük szerint a keresztények minden zsidót Izraelbe akarnak küldeni azért, hogy Jézus visszajöjjön, és a zsidókat is a kereszténységbe térítse, hogy ezáltal megszűnjön a zsidóság.

 

Kirekesztés Izraelen belül is

Ám a zsidóságon belül is ismert a kirekesztés. Zsidóként vándorolnak be emberek Izraelbe, és ott aztán nem zsidóként tekintenek rájuk. A vita, hogy ki számít zsidónak, máig nem ért véget. Az anyja szerint lesz valaki zsidó, ahogy a rabbik mondják? Vagy az apa szerint, ahogy a Tanach (Ószövetség) meghatározza? Vagy elég zsidó nagyszülő is, amit a hazatelepülési törvény ír elő?

 

A purim, mint a kirekesztés vége

A purim a kirekesztés feletti győzelem ünnepe. Éppen ilyen értelemben jó alkalmat kínál arra, hogy a zsidó embertársainkkal szemben kifejezésre juttassuk, hogy Isten szeretett embereiként látjuk őket. Az első purimkor a zsidók a nem zsidóktól kaptak ajándékokat. Édességekkel teli kis ajándékokkal hozzuk tudomásukra, hogy érdeklődünk a történelmük, tradícióik iránt és teljes szívünkből kívánjuk, hogy véget érjen emberek közüli kirekesztésük a származásuk és az „idegenségük” miatt. Reméljük, és imádkozunk azért, hogy az üldözések végére tett ígéret hamar beteljesedik. A Biblia is beszél arról, hogy ezt az időt még egy világméretű üldöztetés előzi majd meg. Ezért keressük a zsidó emberek barátságát.