topbanner03

Közel-Kelet a világ szemszögéből

 

Egy kávézóban ülve akaratlanul is fültanúja lettem egy hangos beszélgetésnek a szomszéd asztalnál. Két idősebb asszony igen határozott hangon állapította meg a világ békétlenségének az okát: „Izráel! Ez az állam akadályozza meg a világ békéjét.” Erre felfigyeltem. Miért okolják Izráelt és a zsidó népet azért, hogy ezen a világon nincs béke, miért nem gondolnak az iszlám vallásra, vagy a saját, értékekben szegény és erkölcstelen társadalmukra?

 

Comeback

A holokauszt után senki sem merte volna Heinrich von Treitschke (1834-1946) történészt nyilvánosan idézni: „A zsidók a mi szerencsétlenségünk”. A német nemzetiszocializmus (nácik) idejében a Julius Streicher (1885-1946) által kiadott „Der Stürmer” (Az ostromló) című uszító újságban főcikként jelent meg ez az idézet az első oldalon. Újra találkoznunk kell még ma is ezekkel az előítéletekkel az idézetet aktualizálva: „Izráel a mi szerencsétlenségünk”? Az iszlám államokban a nemzetiszocialista uszító irodalom a legnépszerűbbek közé tartozik.

 

A Közép-Kelet fókuszában

Egy EU Antiszemitizmus-kutatás szerint, amelyen 15 EU állam vett részt, nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet helyzete és az európai antiszemitizmus összefüggésben áll egymással. Az EU-polgárok többsége úgy gondolja, hogy Izráel veszélyezteti legjobban a világ békéjét.

 

Provokáció

Elgondolkoztató az a tény, hogy az „Arab Liga” 21 állama közül eddig csak Egyiptom és Jordánia ismerte el Izráel létjogosultságát. Az 57 tagból álló, bővebbkörű „Organisation  of the Islamic Conference” (OIC), aki önmagát, az iszlám államok képviselőjeként propagálja, honlapján nyomatákosan kijelenti, hogy „Jeruzsálemet és az Al-Aqsa-Mecsetet a cionista megszállóktól fel kell szabadítani”. Jeruzsálemet akarják az OIC állandó székhelyévé tenni. Érdekes, hogy nem Mekkát, az Iszlám központját választották. Vajon miért?

 

Követelés

A közel-keleti négyes, az EU, az ENSZ, az USA és Oroszország, szeretne egy megoldást találni a „nagyon aggasztó helyzetre” Közép-Keleten és keresik a  deeszkaláció útját. Szaud-Arábia bemutatta újabb béketervét, melynek az elve: „Dialóg konfrontáció helyett”. Kilátásba helyezi az izráeli állam elismerését az Arab-liga által. Ennek az a feltétele, hogy Izráel visszahúzodik az 1967-es határai mögé.

De lehetséges-e egyáltalán, hogy Izráel az 1967 előtti határok mentén újra fel legyen osztva? Nincsennek-e már most is a területek szorosan egymásba fonódva és kölcsönösen egymásra utalva? Így egy felosztás teljesen értelmetlen lenne.

 

A másik realitás

Izráelben arab és zsidó emberek ezrei élnek békében együtt. Ezzel szemben az arab államokban a zsidóknak és a keresztényeknek nehéz a sorsuk. Európában a sok bevándorolt idegenek miatt igen megerősödött a jobboldali ideológia. De mi okból irányul Izráel és a zsídó nép ellen a felháborodás, amikor Európában ők a lakosságnak csak egy jelentéktelen kissebbségét képezik, és nem jelenthetnek veszélyt.

 

Kihívás

Kihívásunk az állásfoglalásunkat felülvizsgálni. Nem megoldás magunkat elzárni az eseményektől, vagy pedig passzívan figyelni. A Biblia felszólít bennünket arra, hogy az igazságtalanságnak álljunk ellen és azokért az emberekért, akik ellenséges indulattal vannak irántunk, imádkozzunk.

 

Az első lépések

Mély benyomást tesz rám, ha látom, hogy a Közel-Keleten az arab keresztények egy kisebbsége és a messiási hívők megmerik tenni az első lépéseket, függetlenül attól, hogy látszólag a politikai helyzet zátonyra fut. Ha a kis dolgokban Krisztus szeretetét gyakoroljuk, bővűlhet a kör. A Közel-Keleten élő minden ember iránti szeretet teszi szükségessé a messiási bizonyságtételt (Mt.24,14; 28,19; Ap.Csel. 1,8; Róm. 1,14.16). Isten üdvtervében a messiási zsidók és az arab kersztények is az Ő tulajdonát képezik (Zsolt. 87, Ézs. 19,19-25; Zak. 9,6). Ők az előkészítői annak az új realitásnak, amelyet Isten teremt. Imádkozzanak velünk együtt a testvéreinkért Közel-Keleten. Fogadjuk el a kihívást, független az etikai hovatartozástól az embereknek Jézus Krisztus üzenetét továbbadni. Akkor történik meg, amit az angyalok hírdettek: „... a földön békesség,...” (Lk.2,14) 

                                                                                                                   Jurek Schulz