topbanner03

Jézus Krisztus a zsidó kontextusban

 

Jézus Krisztus kijelentései közül némelyik az első pillanatra nem egészen érthető. Segítségül lehet, ha ismerjük a zsidó hátteret és figyelünk a szövegösszefüggésekre.

 

Egy példán szeretném ezt bemutatni. Vizsgáljuk meg pontosabban Jézus Krizstus kijelentését a Hegyi Beszédben, ahol tulajdonképpen a megbékélésről van szó.

Máté 5,21-ben olvassuk: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek....” Újra és újra visszatér ez a kijelentés: „Hallottátok, hogy megmondatott....” (Mt.5,27.31.33. 38.43).

Mire gondolt itt Jézus? Ki mondott meg valamit kinek?

 

Elsősorban a tanítványoknak szól a Hegyi Beszédben Jézus Krisztus (5,1). Beszédében többször is hivatkozik a zsidó „szóbeli hagyományokra”, amelyek később beolvadtak a rabbinikus írásokba. Azonban soha sem fordul a Bibliában megadott parancsolatok ellen. Azt mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy azokat érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem” (ami azt jelenti, hogy célhoz vigyem, Mt. 5,17). Itt az „öreg Halacha”-t, a szóbeli hagyományokat idézi. Ezért fogalmaz így: „Hallottátok....”

 

Ellentétben ezzel, vagy kiegészítésként, amikor a parancsolatokat megmagyarázza Jézus Krisztus, azt mondja: „Én pedig azt mondom nektek:...” (Mt.5,22.28.....). Ő, mint a Messiás teljhatalommal és teljes autoritással korrigálja az öreg hagyományokat.

 

A törvény szigorítása?

Nézzük meg pontosabban a Mt.5,21-22 versét: „Hallottátok, hohy megmondatott a régieknek: Ne ölj!” (2.Mózes 20,13; 21,12); Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” - A második része ennek a kijelentésnek a Halacha-ból van idézve, mert nem így áll a Bibliában. – „Én pedig azt mondom néktek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.”

Itt fejti ki Jézus Krisztus a törvény új magyarázatát. Úgy tűnik, mintha Jézus megszigorítaná Isten parancsolatait. Nem csupán gyilkosságról van szó, hanem embertársaink megalázásáról, fokozva a különböző megítélést és a büntetést. A megalázás, mint a gyilkosság egyik formája lesz láthatóvá.

Szögezzük le: Jézus Krisztus saját autoritásával tanít, és nincs szüksége arra, hogy másra hivatkozzon, mint ahogy ez a ma élő rabbiknál szokás. Ez bizonyítéka Jézus Messiás lényének, mert nincs szüksége semmiféle más autorításra.

 

A gyilkosság más formái

A Jak. 1,19 versében olvassuk: „Tudjátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,...”

A Biblia ugyanúgy, mint a Hegyi Beszédnél itt is az „ölni képes haragról” ír. A haragnál egy tartós érzelmi állapotról van szó, amely boszzúálló, a másik ember pusztulását és nem pedig annak javát kívánja. Ezért a harag tulajdonképpen a gyilkosság egyik formája, amely ítéletet von maga után.

E fogalom fokozásánál Jézus Krisztus kijelentésénél a szitkozódó „raka” szót használja. Jelentése: ostoba, semmirevaló, üresfejű, ami a megalázás magasabb foka, mert ezzel megfosztja a másik személyt szellemi értékeitől.

A főtörvényszéki ítélet a közösségből való kizárást vonta maga után.

 

Egy további fokozata a szitkolózásnak és annak elítélendőségének a „bolond” (Mt. 5,22) kifejezés. Itt már a vétkes „méltó a gyehenna tüzére.” Ez a lemgagasabb fokú sértése egy személynek. A legmélyebb megalázás. Ezért beszél itt Jézus Krisztus a legkeményebb büntetésről, a pokol tűzéről. Ez az ítélet az „istentelen halálát” döntötte el, mert a pokoli tűz a zsidó értelmezésben az átkozottak helye. A gyehenna egy jelképe annak a helynek, amely Jeruzsálem déli kapujánál volt és ahol a város összes szemetét égették el, és emiatt a tűz állandóan égett.

 

A megbocsátás parancsolata

A következő versekben (Mt. 5,23-26) fejezi ki egyértelműen Jézus Krsztus gondolatainak célját. Megmutatják drasztikus ítéletek, hogy ha bármilyen módon is megalázom az én hívő testvéremet, az gyilkossággal egyenlő cselekedetet jelent, ezért az Ő gyermekei között semmilyen körülmények között nem engedhető meg az ilyenféle magatartás.

 

„Ha... atyádfiának valami panasza van ellened... menj el békülj ki előbb atyádfiával...” (Mt. 6,23-24). Jézus Krisztus egy radikális cselekedet követel: a feltétel nélküli megbékélés készségét atyámfiával szemben. Tőlem kell kiindulni megbékélés szándékának. Mert így fogom megadni az embertársamnak a legmagasabb fokú tiszteletet, mivel a velem kapcsolatos problémáit komolyan veszem, és a vele való megbékélést keresem.

Isten megajándékoz bennünket olyan tekintettel, amely a másik személy javát keresi.