topbanner03

Jeruzsálem a Koránban

írta: Hanspeter Obrist

Újra és újra állítják, hogy Jeruzsálem (arabul: „Al-Kuds“, jelentése: a szentséges) előfordul a Koránban. Itt utána nézünk néhány helynek.

 

Az imádkozás iránya

I.sz. 622-ben Mohamed az ő városából Mekkából - Medinába menekült, a városba, amelyben jelentős létszámú zsidó lakosság volt. Zsidó szokás szerint Jeruzsálem felé fordúlva imádkozott (Dán. 6,10). A zsidók mégis elutasították az új hitet. 624-ben a szura 2,142-152 alapján az új imádkozási irány Mekka lett.

 

Mennybemenetel  

Szura 17,1-ben ez áll: „Dicsérd őt, ki az éjszakában az ő szolgáját elvezette a szent mecsettől a távoli mecsetbe“. Ez mint Mohamed szellemi mennybemenetele értendő. A „szent mecset“ általában Mekkára utal. A kérdés, hogy mire utal a „távoli mecset“. Mohamed idejében Jeruzsálem keresztény uralom alatt volt, tele keresztény imahelyekkel. A Templom-téren a Jusztinián császár (I.sz.527-565) által épített háromhajós St.Mária bizánci bazilika állt. A Korán szerint (szura 30,3) Palesztina és vidéke a „közeli ország“-nak van nevezve. Ezért a fogalom, hogy „távoli“ nem passzol Palesztinára.

 

A Sziklamecset

I.sz. 638-ban Mohamed halála után Omár kalifa (uralkodott: 634-644) elfoglalta, és ezzel iszlám uralom alá vetette Jeruzsálemet. Később Damaszkuszban az Omadzsad-dinasztia került hatalomra (I.sz. 660-750), az alapítója Muawiya, 660-ban kalifa lett. Ezzel megtörtént az első szakadás a moszlim közösségben, és ismétlődő háborús összetűzések következtek. Muawiya Mekka helyett Damaszkuszt tette fővárossá, ezzel Arábia politikai jelentőségét elveszítette. Mindazonáltal a szenthelyek, Mekka és Medina Arábiában fekszenek. Ezért az Omadzsadenok megkíséreltek egy ellensúlyt teremteni azzal, hogy kiválasztották Jeruzsálemet, mert ott már egy szent szikla volt. Úgy a zsidók mint a moszlimok abból indultak ki, hogy ez a kő volt az, ahol Ábrahámnak fel kellett volna a fiát áldoznia. A zsidók, Jeruzsálem szétrombolásának emléknapján olajjal való megkenéssel ápolták ezt a követ. El-Malik kalifa Omár fia,a 688-691-es években ezen a szent kövön felépíttette a Sziklamecsetet. Az az ötlet, hogy Mohamed éjszakai utazásának ez a kő volt a kiindulási pontja, a szura 17,1 alapján lett értelmezve (interpretálva): ez a Sziklamecset 240m hosszú Koránversekből álló díszítésében nem található. Tehát mint „távoli mecset“ a Sziklamecset nem jöhet számításba, mert ez egyáltalán nem lett mecsetté avatva és Mohamed halála után épült.

 

Egy távoli mecset lesz építve

Valószinű, hogy 20 évvel a Sziklamecset építése után épült fel az Al-Akszamecset („el-Masgid al-Aqsa“, jelentése: távoli mecset). El-Maliks fia, Abd el-Walid (705-715), 711-ben megszentségtelenítette a St.Mária bazilikát azzal, hogy a templom tetejére helyeztette a tipikus mecset kupolát. A név adással ugyancsak a szura 17,1-re hivatkozva, a „távoli mecset“ nevet adta. Ebben az időpontban Mohamed már 79 éve halott volt.

 

Jeruzsálem értékét vesztette

A 750-ik évben az Omadzsad-uralom lehanyatlása után Bagdad lett a kalifátus fővárosa és Jeruzsálem feledésbe merült. A Sziklamecset kupolája 1016-ban egy földrengés következtében lezuhant és csak öt évvel később lett megépítve. 1187-ben rövid keresztény uralmi idő után Szaladin újra elfoglalta Jeruzsálemet. Politikailag jelentőség nélküli és a különböző hódítások során lerombolt várost Szüleyman 1537-töl 1541-ig újra felépítette. A moszlimok érdeklődése akkor ébredt fel újra, amikor 1967-ben Izráel átvette Jeruzsálem fölött az ellenőrzést. Ezzel a Sziklamecset az ellenállás szimbóluma lett Izráel ellen, jóllehet a terület továbbra is moszlim felség terület maradt. Az is különös, hogy csak kevés moszlim zarándokol Jeruzsálembe, és a Sziklamecset vallásilag semmi szerepet nem játszik. Ha a moszlimok imádkoznak, háttal fordulnak ennek a nevezetes sziklának, mert ők Mekka felé fordulva imádkoznak.

 

 

PDF nyomtatása