topbanner03

Isten szeretete Izráel iránt

 

Hanspeter Obrist

A Bibliából látjuk:

  • Isten egy rendkívüli áldást ígér Ábrahámnak és utódjainak (1. Móz. 17,1-8;
  •     5. Móz. 7,6-7)
  • Isten Jákóbnak adja Izráel földjét örökségül (1. Móz. 28,3)
  • Aki Izráelt átkozza, ítelet alá esik (1. Móz. 30,7)
  • Bálámnak el kellett ismerni: „Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!” Az Íge egyértelműen kijelenti, hogy nem mindegy miként gondolkozunk Isten választott népével kapcsolatban. Izráellel való bánásmódunk formálja a saját sorsunkat.
  •  

    Áldás, vagy átok

    Isten szövetségétől sokszor elfordult Izráel és idegen isteneket követett. Ennek következményeként nem tehette Isten őket áldássá a nemzetek között. Zak. 8,13-ban a következőt olvassuk: „És bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek.” Sőt Isten az ő elesésüket a világ áldásává tette (Róm. 11,11).

     

    A zsidók szerencsétlensége

    Izráel elutasította Isten kegyelmét, amely az új szövetséget jelenti a Messiásban (Jer. 31,31-33) és szétszóródtatott a nemzetek közé (5.Móz. 30,1-3). Pál apostol elmondja, hogy milyen csodálatos lesz, ha el fogják fogadni a Messiást (Róm. 11,15). De miként fogadják el az emberek Őt, ha senki sem adja tovább érthető módon az Evangéliumot (Róm. 10,14)? Pál apostol szerint féltékennyé kellene tennünk Izráelt a Messiás iránti szeretetteljes kapcsolatra. Valójában azonban a „kereszténység”  inkább szerencsétlenséget okozott nekik. „Keresztény” uralkodók üldözték és gyilkolták a zsidókat.

    Ahelyett, hogy Krisztust prédikálták volna, eltávolodtak Jézus tanításaitól és ezáltal nagyon sok fájdalmat okoztak. – De Isten nem vetette el a népét.

     

    Az én nevemért

    Isten az ő választott népét nem engedi elveszni, mert hűséges és megtartja ígéreteit. Isten a 3.Móz. 26,44 szavaiban megígéri: „De akkor sem vetem meg őket, amikor ellenségeik földjén lesznek, és nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, megszegvén velük kötött szövetségemet, mert én az ÚR az ő Istenük maradok.” Ez. 36,22-23-ban olvassuk: „Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok. Megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatossá tettétek közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – így szól az én Uram az ÚR -, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.”

     

    Isten eléri a célját

    Isten harcol Izráelért és kinyújtja karját feléjük. Nem azért, mert Izráel valmilyen különleges nép lenne, hanem azért, mert szent Voltát akarja kinyílvánítani mindenki szemében. Isten eléri célját Izráellel, ugyanúgy mint velünk is. Ezt látjuk Izráel történelmében. Csodálhatjuk, miként dicsőíti meg Isten Önmagát Izráel népében.

     

    Lenyűgöző tények

    Isten hűséges. Ígéreteit megtartja. Izráelt, mint népét megoltalmazta. Isten számonkéri tetteinket. Nem szakíthatja el semmi Izráelt Istentől. Már a Biblia idejében is nehézséget okozott, ha elhanyagolta Izráel kapcsolatát Istennel. Isten megáld. Isten keres olyan személyeket, akiket megáld és akiket áldásként fel tud használni.