topbanner03

Golda Meir – „Izráel Anyja“

 

Jurek Schulz

 

Goldie Mabowitsch néven 1898. május 3.-án, Kievben (Ukrajna) született. Golda Meir gyermek-éveire az éhezés, a szegénység és az üldöztetésektől való félelem volt jellemző. Édesanyja nyolc gyermekéből csak három érte el a felnőtt kort. Már kislány korában is foglalkoztatta az embereken, főleg a zsidókon való segítség gondolata, amely egy elnyomástól szabad, független és jobb életet tesz lehetővé.

 

Kivándorlás Amerikába

Golda édesapja kivándorolt Amerikába és családja pedig 1906-ban követte őt Milwaukee-be, Wiscosin államába. Golda ekkor nyolc éves volt. Itt lett először „nyilánosan” aktív. Mivel sok gyermek nem tudta kifizetni a tankönyveket, ezért jótékonysági rendezvényeket szervezett, és az összegyűlt összeggel támogatta a nincstelen iskolásokat.

Golda Meir elkezdi teljes erejével magát bevetni a zsidók önrendelkezési jogáért Palesztinában, mint nemzeti hazában.

Otthonuk a zionista szemléletű zsidók gyülekező helyévé válik. Itt ismerte meg Ben Gurion-t (első miniszterelnököt) és Ben Zwi-t (második államelnököt).

Golda 1917 december 24.-én házasságot köt Morris Meyerson-nal, akivel együtt 1921-ben kivándorol Palesztinába. Tagja lett a „Mapei” pártnak és a „Histadrut” szövetségnek, melyek őt továbbtanulás céljából újra az USA-ba küldték. Hamarosan betölt politikailag felelőségteljes feladatokat és 1948-ban, mint Izráel első nagykövete képviseli országát Moszkvában.

 

Miniszterelnök

Politikai életútján később különböző területeken tevékenykedett, majd 1956 és 1966 között külügyminiszter lett. Ebben az időben változtatta meg nevét, Ben Gurion tanácsára, „Meir”-re.

1969-ben egyhangúan megválosztotta a parlament az immár 70 éves Golda Meir-t miniszterelnöknek. Az egész országban ő lett a szabadság, a függetlenség és egy erős Izráel szimbóluma. Amikor 1974 június 4.-én lemondott, már 76 éves volt. A következőt mondta: „Csak egy kívánságom van: Soha ne veszítsem el azt az érzést, hogy azért, ami nékem adatott, hálával tartozom..., mert öt unokám, mint szabad zsidó állampolgárok egy olyan országban nőhetnek fel, amelyet hazájuknak mondhatnak.” 1978 december 8.-án meghalt Golda Meir. Az hazáért való küzdelméért „Izráel anyja”-nak nevezték el.

 

Minek a vér

Golda Meir Jézus Krisztusban hívő személyekkel is kapcsolatba került. Shira Sorko-Ram-nak, aki férjével, Arival együtt ma Tel Avivban a Tiferet Yeshua gyülekezet egyik vezetője, egy érdekes találkozása volt 1971-ben Goldával. Shira a hatvanas évek végén egy dokumentációs filmet forgatott „Dry Bones” (A száraz csontok) címmel, melynek témája Izráel alapítása, és e történelmi eseménynek a Bibliai próféciákkal való összefüggése volt. A film szövegét kizárólag Ószövetségi idézetek képezték. Sikerült megnyerni e filmhez egy Izráelben közismert színészt, akit Golda Meir jól ismert és aki neki sokat mesélt erről a dokumentációról. Golda szerette volna látni a „Dry Bones”-t. Shira felajánlotta, hogy otthonában közösen megtekinthetik, amit Golda szívesen elfogadott. 1971 aug. 10.-én munkatársaival együtt megnézték e dokumentációt.

A végén megkérdezte Golda Meir: „Melyik részeket idéztétek az Ószövetségből, és melyiket az Újszövetségből?” „Csak az Ószövetségből idéztünk.” – válaszolta Shira. Golda elgondolkodott, majd megszólalt: „De minek a vér? Mi a jelntése?”

 

Jézus volt

Shira elmagyarázta, hogy az áldozati állatok vére volt az engesztelés az izráeliták bűneiért. Vérontás nékül nem léphetett a pap Isten színe elé. „Jézus Krisztusnak fel kellett áldoznia életét azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ő Isten Báránya.

„Ő az út egyedül a megbocsátáshoz Izráelnek és a világ többi népének.” Visszatért Golda Meir ahhoz a részhez, ahol a filmben Ézsaiás 53 fejezete szerint egy bárany lett feláldozva. „Ő volt Jézus”, mondta csendesen. Hirtelen valaki felkiáltott: „Ez bálványozás! Ez a zsidósággal ellentétes!” Ezzel befejeződött a beszélgetés. Mégis sikerült Shirának több mint egy órát Golda Meir-el a megváltás útjáról bizonyságot tenni. Következő napon felhívta Golda Meir munkatársa Shira Sorko-Ram-ot ezzel az üzenettel: „A miniszterelnök köszöni az estét és nagyon érdekesnek találta.”

Halála után azt a hírt lehetett hallani, hogy Golda Meir elfogadta Jézust, mint Messiást. Hogy ez valójában igaz-e, nem tudjuk, de ez a példa megmutatja, hogy Isten felhasználhat bennünket nyilvános személyeknek is az Evangéliumot hirdetni.