topbanner03

Betekintés a zsidó és a keresztény gondolkozásba

 

Nyilvánvalónak tűnnek előttünk a zsidó és a keresztény gondolkozás közös vonásai. Azonban egy alaposabb tanulmányozás során fény derül arra, hogy ugyanazon szó alatt nem ugyanazt a értik.

 

Hanspeter Obrist

 

A zsidó és a keresztény hitnek igen sok közös vonása van, mint ahogyan Jézus Krisztus is utal erre (Ján.5,46). A zsidók és a keresztények is JHWH – ban hisznek. A Biblia első részét, a Tenáchot, illetve az Ószövetséget mind a kettő Szent Írásnak tartja, habár a zsidóknak a Mózes öt könyve, azaz a Tóra a legfontosabb.

Sok keresztény azt gondolja, hogy az Ószövetségen át ismeri a mai zsidó vallást, de szükségesnek tartom megfigyelni, hogy ugyanaz a szó különböző módon lesz interpretálva. Mint ahogy a kereszténységben évszázadokon át különböző Bibliai magyarázatok váltak hagyománnyá, úgy a zsidó vallás is sok változáson ment át.

 

Az ember képe

A zsidó író, Dennis Prager a “Zsidóság ma” című könyvében a következőt írja: “A kereszténység három fő felfogás alapján különbözik a zsidóságtól: az öröklött bűn, Jézus Krisztus második eljövetele és a megbékélés Jézus Krisztus áldozati halálában.” (Judentum heute /Jh./ 74.o.) Továbbá kijelenti: „A zsidóságban az öröklött bűn nem jelent problémát. Az a gondolat, hogy bűnösnek születtünk minden más, csak nem zsidó. Minden ember ártatlannak születik meg. Maga dönti el később, hogy elköveti-e a bűnt.“ (Jh.75.o.)

A zsidók nem abból indulnak ki, hogy az emberi természet gonosz. Ezért nem is tartják szükségszerűnek a gonosz emberi természetből való megváltást. Felfogásukban az a gondolat rejlik, hogy ha az ember a jót cselekszi, akkor Isten kegyelmes hozzá. Nyitva marad az a kérdés, hogy akkor Mózes, a zsidóság egyik legnagyobb prófétája miért nem találkozhatott szemtől szembe Istennel. Isten a következőt mondja neki: „Orcámat azonban nem láthatod - mondta - ,  mert

nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” (2Móz.33,20). Ha még Mózes sem állhatott meg Isten előtt, akkor hogyan lenne ez nekünk lehetséges?

 

A kereszténység az emberről alkotott képe abból indul ki, hogy az Isten és az ember közvetlen kapcsolata megromlott azóta, amióta az első ember kétségbe vonta azt, hogy Isten jó szándékkal van teremtménye iránt (1.Móz.3,1-5; Róma 5,19).

Ezt abból is láthatjuk, hogy féltek Istennel találkozni és elbújtak (1.Móz.3,8). Az ember élete egy életen át tartó harc lett a halállal szemben: „mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (1.Móz.2,17).

Egyedül Jézus Krisztus lehetett az Atyával egy (Jn. 10,30). A Szentlélektől születve, nyilvánvaló, hogy nem volt bűn a lényében. Nem lehetett valamilyan bűnnnel megvádolni, pedig ezt sokan szívesen tették volna (Jn.8,46). Így a halálnak sem volt hatalma Jézus Krisztus fellett, s így harmadnapra feltámadt. Aki az életét átadja Neki, azokon sincs tovább hatalma a halálnak (Róma8,39).

 

Megbocsátás

A bűnbocsánatról a következő gondolatot írja Dennis Prager: „Milyen  bűnnnek kellene megbocsáttatni Jézus Krisztus halála által? Mivel a Biblia csak a zsidókat kötelezi az Isten és az emeberek közötti kapcsolatra adott parancsolatok megtartására, egy nem-zsidó világ nem is hághatja át e rendeleteket. Az egyedüli bűn, amit a nem-zsidók elkövethetnek, az az ember és ember közötti vétek (Jh.76.o.).

A zsidó felfogás szerint csak ők vannak arra kiválasztva, hogy az Istennel szembeni parancsolatokat megtartsák. Aki nem-zsidó, annak csak az ember-ember közötti kapcsolatra irányuló rendeleteket kell metartani. Ezért a nem-zsidók nem is vétkezhetnek Isten ellen és ezért nincs is szükségük megbocsátára. Ezért érthetetlen egy zsidó számára a kereszténység.

Prager szerint továbbá: „A zsidó felfogás alapján, még Isten sem tudja az ember, ember ellen elkövetett bűnt megbocsátani. Csak azok bocsáthatnak meg, akik ellen a bűnt elkövették, illetve akiket megbántottunk, csak azok bocsáthatnak meg (Jh.76.o.). A zsidó gondolkodás szerint Isten nem avatkozik be az emberek közötti kapcsolatba. Csak a sértett bocsáthat meg. Ezért a Holokauszttal kapcsolatban is zsidó értelemben nem begbocsátásról beszélnek, (Mert egy halott nem bocsáthat meg), hanem megemlékezésről. Chajim HaLevy Donin írja a „Zsidó élet” (Jl) című könyvében: „Isten csak akkor bocsát meg, ha a sértett személy már megbocsátott.” (Jl.256.o.) Ez azt jelenti, hogy csak akkor történik megbocsátás, ha az áldozat is hajlandó erre. Tehát a megbocsátás kulcsa az áldozat kezében van.

 

A keresztény gondolkozásban ez fordítva van. Minden vétek egyben Isten elleni bűnnnek számit, mivel Isten parancsolatait szegik meg vele (Zsolt.51,6;Róma 2,11-16). Jézus Krisztus megbocsátása szabaddá teszi az utat a megbékéléshez. A keresztény hit különlegessége az, hogy Isten megbocsát, és egyben segít megtalálni az utat a felebarátomhoz is.

 

Megtérés

A bűnbánat és a megtérés fogalmát a zsidó gondolkozás másképpen értelmezi, mint a kereszténység. Dennis Prager kifejti: „A legnagyobb különbség a zsidóság és a kereszténység között abban rejlik, hogy a cselekedetek fontosságát különböző módon ítéli meg e két vallás. A zsidók a cselekedeteknek nagyobb hangsúlyt tulajdonítanak mint a hitnek; egy zsidó kötelessége a Biblia és a rabbik által adott parancsolatok szerint cselekedni... A zsidó vallás szerint az ember cselekedetek által érheti el a megváltást. (Jh.70,75 o.)

 

A kereszténynek hit által megváltozik a gondolkozása, és ezt követően a cselekedetei is.

A zsidó megváltoztatja magatartását, és ez irányítja a gondolkozását.

 

A Messiás

Chajim HaLevy Donin rabbi a következőket írja a zsidó Messiás fogalmáról: „A zsidó gondolkodásban a Messiás nem egy isteni lény. Mint Isten felkent küldöttje, egy ember, aki Izráel népének politikai és szellemi megváltást hoz azáltal, hogy összegyűjti a zsidókat az atyáiknak ígért földre, Izráel országába, és visszaállítja Jeruzsálem egykori földi és szellemi dicsőségét.” Dennis Prager szerint: „A világ békéje a Messiás kiséretében fog eljönni, és ha ez a béke még nincs itt, akkor a Messiás sem jött még el.” (Jh.77o.)

Ezért lehet minden olyan politikai személyt messiásként tisztelni, aki a Közel-Keleten békét teremt. A zsidók egy hatalommal felruházott embert várnak, mint messiást.

Jézus Krisztus, mint Messiás azonban az embert, önmagát változtatja meg, akiből ezt követően béke árad ki. (Mt.5,9)

A rabbinikus zsidóság szerint a Messiás még nincs itt, és csak egyszer fog eljönni. Valójában megtévesztő lehet többeknek az a tény, hogy az Ószövetség nem ír egyértelműen arról, hogy a Messiás kétszer jön el. Először Jézus Krisztus jelenti ki második visszajövetelét, és ezért említi azt, hogy még nem teljesült be minden prófécia (Ján.14,3; Mt.25,31; Mk.8,38).

De mi a célja Jézus Krisztus második eljövetelének?

Manapság még a keresztények is különböző módon vélekednek e kérdéssel kapcsolatban.

 

Élet a halál után

A zsidó gondokodás számára a halál utáni exisztencia idegen. Reménységük az itt e földön eljövendő Királyságra irányul. A zsidó hit szerint a lélek nyugszik, amig e földön nem történik meg a feltámadás (Dán.12,2).

Jézus Krisztus az Új Szövetségben Istennel egy elválaszthatatlan és örökké tartó közösséget ajánl fel az embernek. Róma 8,39 verse alapján, semmi sem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől, s így még a halál sem. Ma is érvényes ez az ígéret mindenkinek, aki életét átadja Jézus Krisztusnak, legyen az zsidó, vagy nem-zsidó. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van (Mt.3,15-16; Róma6,7-10).

 

Térjünk vissza az eredetihez

A zsidók és a keresztények különböző magyarázatokkal hagyományokat állítottak fel, melyek az Íge központi kijelentéseit a háttérbe szorítják.

Jézus Krisztus azonban kijelenti: „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.” Ján.5,46.

 

 

Forrás:

Jh.: „Judentum heute” Dennis Prager

„A zsidó élet”, Chajim haLevy Doron